Ez a recept egy verssel kezdődik. Weöres Sándor egyik leghíresebb gyerekversével, amiből először egy képverset, aztán egy kis animációs filmet s végül egy tortát készítettem. Az animációs film képeit egyesével szerkesztettem meg mielőtt egy vágóprogrammal összeállítottam őket:
A kis animáció a COTA Art for Society tevékenységeinek keretében jött létre, melynek során nyelveket tanuló gyerekeknek és felnőtteknek próbálok egy olyan univerzumot teremteni, amelyben a nyelvtanulás valamelyest emléleztet arra az élményre, amikor gyerekként az anyanyelvünk elsajátítítása során felfedeztük, hogy a nyelv nemcsak arra jó, hogy pontosabban ki tudjuk fejezni mit akarunk, de ahhoz is nélkülözhetetlen, hogy megértsük ennek az összetett és bonyolult világnak a titokzatos összefüggéseit. Csakhogy ebben az új univerzumban mi magunk hozzuk létre az összefüggéseket a nyelv hangjai és a zene, a mondatszerkesztés és a geometrikus minkák, a hang- , szín- és ízárnyalatok, az írás és a rajz, a szó- és a képallkotás között. Mindezt azért, hogy a nyelvtanulás örömforrássá váljon s egy olyan esszközzé, ami által nemcsak felfedezhetünk, de alkothatunk is: képeket, játékokat, animációs filmeket, különféle tárgyakat és süteményeket is.
Először a csokivereset készítettem el. Az animációs film egyik fázisképét kinyomtattam egy A4-e lapra. Ha ezt a technikát akarjuk használni szöveges csokidiszítéshez, ne felejetsük el nyomtatás előtt megfordítani, vagyis tükrözni az írást.
Ezután, ahogy az a kis videón is látszik, a papírt egy vágódeszkára ragasztottam és kifeszítettem rajta egy nem gyűrődő celofánlapot. A felolvasztott fehércsokival kezdtem a rajzot. Először a betűket rajzoltam meg, majd apránként a geometrikus mintákat a fentebb már említett mélyhűtőzacskós technikával, folyamatosan haladva a sötéteb színárnyalatok felé, amit úgy értem el, hogy egyre több olvasztott étcsokoládét kevertem a fehércsokiba, míg végül a hátteret tiszán étcsokiból készítettem el. Ami izgalamas ebben a játékban, az az, hogy a különböző színárnyalatok egyszersemind különböző ízárnyálatokat is jelentenek és különböző mélységeket, akár a hangok. Ha roppanós és fényes csokoládét szeretnénk, akkor temperálhatjuk is. Ugyankkor minél részletesebb a rajz, annál hosszabb ideig tart az elkészítése, s így annál nehezebb a csokoládét folyamatosan a megfelelő hőmérsékleten tartani, s így elkerülni, hogy a kakakóvaj helyenként ki ne ütközzön a képen... Mindenestre, ha precíz rajzot szeretnénk, várjuk meg míg az egyes részletek teljesen megszáradnak, és az újabb színárnyalat felvitelekor figyeljünk rá, hogy a csokoládé ne legyen túl meleg, nehogy feloldja a már megrajzolt részleteket és azok így összemosódjanak.
A körtetöltelékhez, a kemény körtéket megmostam, meghámoztam és apró kockákra vágtam. A rumot és a mézet össekevertem és pár órára beáztattam a körtekockákat.
A tésztához egy édes és szivacsosan könnyű japán piskótát készítettem. A süteményt Kasuera-nak hívják, s bár japán süteményként tartják számon, eredetileg ez egy portugál recept. A tojásfehérjét kemény habbá vertem, úgy hogy három adagban adtam hozzá a kristálycukrot. Így a hab majdnem olyan állagú lesz, mintha habcsókot akarnánk készíteni belőle. A tojás legyen szobahőmérsékletű, mert a hideg tojáshab nem verődik fel elég keményre. Ezután egyesével hozzáadtam a tojásssárgákat, jól belekevertem egy szilikon spatula segítségével, amit a továbbiakban cilikének hívok majd, ahogy ezt a nyamamám is tette. Ezután a mézet felhigítottam két evőkanál meleg vízben és ezt is hozzákeveertem, majd hozzáadtam a lisztet egy adagban. Kissé elkevertem, majd egy szűrőn átpréselltem a masszát, hogy még légiesebb és csomómentes legyen. A sütőkeretet A4-es papír nagyságúra állítottam, vagyis egy-egy centiméáterrrel szélesebbre és hosszabbra, mivel a tészta egy cseppet össszeeshet a sütést követően, ha pedig túl nagy, levághatjuk a szélét, hogy a csokiverssel azonos méretű legyen. A sütőkeretet kikentem olvasztott vajjal, majd beliszteztem, alá sütőpapírt tettem és kb. 25-30 perc alatt 160 fokos előmelegített sütőben a tésztát aranybarnára sütöttem. A kávékrémhez a kávét kétfélekéépen is elkészíthetjük. Ha instant kávét használunk, forrualjunk fel egy deci tejet és s oldjuk fel benne, ha őrölt kávéból készítjük, a felforralt tejbe áztassuk bele a kávét kb. 5 percig, majd szűrjük át egy tiszta nejlonharisnyán keresztül. A még forró tejbe oldjuk fel az előzőleg hideg vízben fellágyított zselatinlapot, adjunk hozzá két kanál rumot és tegyük a jégre, míg teljesen kihűl. 15 perce a mélyhűtőbe tettem a tejszínt és a mascarpone-t, majd kemény habbá vertem őket, majd egy cilike segítségével óvatosan összekevertem a kávéval és porcukorral édesítettem. Nem kell, hogy túl édes legyen, mert maga a tészta már elég édes. Édesebb, mint a hagyományos piskótatészta, bár az eredeti recepthez képest már így is kevesebb cukrot tettem bele. A kihűlt tésztát kétfelé vágtam, meglocsoltam mindkét réteget a rumos mézzel, amiben a körte ázott. Az alsó rétegen egyenletesen elrendeztem a körtekockákat, majd befedtem egy réteg kávékrémmel. Ráhelyeztem a felső tásztalapot, s a maradék krémmel megkentem a torta tetejét és oldalait. Előfordulhat, hogy a torta teteje nem teljesen vízszintes, így a csokilap nem simul rá tökéletesen. Ebben az esetben a tortalap tetejét fedjük be ki tejszín kupolákkal és arra helyezzük rá a csokilapot.
0 Comments
Leave a Reply. |
SZERZŐ :
|